Lehetőségek és korlátok az LMBTQ+ fiatalok pszichológiai támogatásában
Nehéz egy érzelemdús és átpolitizált témában megszólalni, még szakemberként is, mert az ember könnyen két egymásnak feszülő erő között találhatja magát. A hatalmi csaták intellektuális terében a fókusz gyakran a „kinek van igaza” kérdés köré összpontosul, miközben a józan gondolkodás és sok esetben még az eredeti téma értékei is háttérbe kerülnek. Kliensekkel való közel 20 év pszichológusi munka és több mint 11 év különböző szak- és módszerspecifikus képzés alapján mégis összefoglalok pár gondolatot az LMBTQ+ fiatalokkal való munkám tapasztalataiból. Tiszteletben tartva, hogy mások ugyanilyen tapasztalatok mentén talán más következtetésekre jutnak.
Alapvetések
Nemzetközi kutatások és hazai tapasztalatok alapján tudjuk, hogy az LMBTQ+ személyek mentális egészsége általánosabban rosszabb, 2,5-szer nagyobb eséllyel küzdenek mentális zavarokkal (pl: szorongás, depresszió, öngyilkossági gondolatok), mint heteroszexuális személyek. A téma átpolitizáltsága miatt -legyen szó a civil szféra vagy kormányzati aktivitásról- plusz impulzusokkal érkeznek a rendelőbe, amely más kliensekhez képest gyakran lassítja a saját személyes történeteikhez való önreflektív hozzáférésüket. Pszichológusi támogatásukra elsősorban egy szakmai, gondolati keret,- az affirmatív szemlélet hivatott.
Mai szemlélet az LMBTQ+ fiatalok pszichológiai ellátásában
Az affirmatív szemlélet egy izgalmas szakmai gondolkodás a pszichológusok munkájában, magam mégsem ebben a szemléleti keretben dolgozom. Mielőtt erre kitérnék, hogy a gyakorlati munkában milyen korlátaival találkoztam az affirmatív szemléletnek, áttekintem annak értékeit, gyakorlati hasznosításukat. A kutatások rávilágítottak a szexuális irányultság sokféleségére, a szexuális kisebbségek többségi társadalomban megélt problémáira és az előítéletekre. A különbözőségek mellett számos közös tapasztalat és élmény is összekapcsolja az egyéneket. Serdülő és fiatal felnőtt klienseim esetében szexuális orientációjuktól és nemi identitásuktól függetlenül ugyanúgy látom örömeiket, félelmeiket. Tapasztalom, amikor érzelmi sérüléseik gyógyulnak, illetve mikor egy téma újra és újra visszhangzik bennük.
Emellett a pszichológusi munka alapvető értékei a befogadó szemlélet, a bizalom és biztonság megteremtése az egyenlőtlenségek csökkentése. Ha bárkit sérelem ér, annak jogos fájdalmát és méltánytalanságát elismerjük és támogatjuk önértékelésében, önbecsülésének erősödésében. Nyilvánvaló, hogy pszichológusként elfogadom a másik személy szexuális orientációját, nemi identitását. Nem alkalmazok semmilyen SZIME- módszert (szexuális irányultság megváltoztatását célzó erőfeszítés). Az elfogadást úgy is kifejezem, amikor a választott, szeretett nevén szólítom a másik embert – függetlenül attól, mi szerepel az anyakönyvben. Fontos számomra, hogy a megfogalmazásaimban – legyen szó akár párkapcsolatokról vagy identitásról – szabad keretet adjak a klienseimnek, amelyet úgy tölthetnek ki, ahogyan az számukra a legkomfortosabb. Az affirmatív szemléleti kerettel összhangban pszichológusként kiemelt figyelmet kell fordítanunk arra, hogy támogassuk klienseinket a családi kapcsolataikban, a kommunikációban, valamint az előbújással kapcsolatos egyéni megéléseik feldolgozásában. Külön figyelemmel szükséges kísérni és tudatosan támogatni azokat az embereket, akik egyszerre több kisebbségi csoport tagjai. Talán épp azért, mert az affirmatív szemlélettel azonos értékek alapján is dolgozom, az affirmatív pszichológia honlapján kitölthető kérdőív az elért pontszámok alapján szinte a következő jellemzést adja: „Gratulálunk, nagyon jól képviseled az affirmatív szemléletet! Köszönjük, hogy ilyen körültekintően gondoskodsz az LMBTQIA+ klienseid szükségleteiről! „Mindezt annak ellenére, hogy a különbözőségek miatt nem tartom magam affirmatív terapeutának. Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy egy elfogadó, képzett pszichológus valójában az affirmatív hitvallás nélkül is biztosítja mindazt, amire az affirmatív szemléletű kutatók szerint egy LMBTQ+ személynek szüksége lehet. Mindez úgy lehetséges, hogy az affirmatív szemléleti keret többségében általános pszichológusi kompetenciákat hangsúlyoz.
Melyek azok a speciális, szakmai szemléleti pontok, ami miatt mégsem tudok egyetérteni az affirmatív pszichológiával?
A következőkben szó szerint idézek az Amerikai Pszichológiai Társaság kiadványából, amelyet itthon is a protokoll szerint ajánlanak.
„A pszichológus tudatosítsa, hogy a munkahelyén jelen lévő intézményes korlátok milyen negatív hatással lehetnek a kliensekre, gyakornokokra és hallgatókra, és ha szükséges, lobbizzon egy befogadóbb környezet létrehozásáért. A gyakorló pszichológus esetében ebbe beletartozhat az, hogy eltávolítja a rendelőből az olyan formanyomtatványokat és kiadványokat, amelyek heteroszexista előítéleteket tükröznek, például a családoknál „apát és anyát” említenek, és ezek helyett olyan inkluzív anyagokat helyez el, amelyek a nemileg semleges „szülő” vagy „gondviselő” szót használják”
Vagyis ha ajánlott a heteroszexualitást tartalmazó kiadványokat eltávolítani a rendelőből, hogyan valósulna meg a többségi társadalom felé is a sokat hangsúlyozott elfogadás, a békés együttélés?
Gyermekpszichológusként az is világosan látszik, hogy az affirmatív szemlélet komoly mulasztást követ el a serdülők identitásfejlődésének támogatásában. A középiskolás évek egyik legfontosabb kihívása az identitás kialakítása, ideértve a nemi és szexuális identitás megtalálását is a többi identitásdimenzióval együtt (személyes, szakmai, kulturális, nemzeti, vallási stb.). Azt is tudjuk, hogy az identitás fejlődésében négy különböző állapotot különböztetünk meg.
- Az elért identitásban a fiatal az alternatívák megfontolása után tudatosan vállalja fel az identitását, ami mellett elköteleződött.
- A moratórium szakaszában még keres, nincs elköteleződés.
- Korai zárásról, akkor beszélünk, ha külső nyomásra hozza meg a fiatal az elköteleződését.
- A diffúz identitás során nem keres és nem is köteleződik el a serdülő.
Ebben a korban természetes, ha egy serdülő megvizsgálja szexuális identitását.
Szakemberként arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a személyiség egészsége szempontjából ugyanúgy káros a korai zárás, ha a fiatal a kisebbségi szexualitását gyakorlatilag kritikai megvizsgálás nélkül vállalja fel, mint amikor ennek lehetősége fel sem merülhet. A korai zárás úgy is létrejöhet, hogy a fiatal környezete, akár a szakember a legjobb szándékkal kerüli, hogy kérdéseket tegyen fel, mert attól tart, hogy heteroszexista előítéleteket fogalmaz meg, növeli a klienst ért diszkriminációt és a kisebbségi stresszt. Azonban ezzel elmulasztja kliensét a megalapozott és megdolgozott identitásában támogatni.
Az affirmatív gyakorlat egyik alapelve, hogy a kliens meleg, leszbikus vagy biszexuális identitása a pszichológusi munka pozitív kimenetele. Értelemszerűen az ettől való eltérés ennek fogalmi keretében értelmezendő. (pl: társadalmi/családi nyomás). Mivel nem affirmatív pszichológus vagyok, szabadságom van arra, hogy ne a szexuális identitás megtartását vagy megváltoztatását tekintsem pozitív kimenetelnek, hanem többek között a személy korábban szerzett traumáinak feldolgozását. Alapvető, hogy ezeket a traumákat a közös munka során ne a szexuális identitás szempontjából vizsgáljuk, hanem elfogadjuk, hogy olyan lelki sebekről van szó, amelyek függetlenül a szexuális identitástól feldolgozásra várnak. A szülői elutasítás, az elhanyagolás, a hiányok, a bántalmazások és a szexuális abúzus következménye, hogy alapjaiban változtatják a személyiség formálódását. Ezeket feldolgozva egy új, a traumatikus eseményekben is koherens személyiség formálódik. Anélkül, hogy általánosítanám a tapasztalataimat, a fiatalok többsége a traumafeldolgozást követően kérdésfeltevés nélkül arról számol be, hogy a szexuális viselkedése vagy orientációja spontán megváltozott. Ez a jelenség rámutat, hogy a traumafeldolgozás mélyreható hatással bír, az identitás többrétegű jelenség, ez a változás azonban nem automatikus és egyénenként eltérő lehet. Szakemberként az a feladatom, hogy ahogy a kliensek kisebbségi szexualitását elfogadom, ennek esetleges változásait is ugyanolyan nyitottsággal fogadjam.
Az ember identitása sok színnel és részlettel rendelkezik, a kliensek rendszerint nyitottak arra, hogy bemutassák ezeket. Kulcsfontosságú, hogy ne redukáljuk az embert csupán a szexuális identitására. Az énkép része ugyan a szexuális identitás, de nem az egyetlen, és nem is fontosabb a többi dimenziónál. Ha a szexuális identitást kiemeljük a személyiség többi részétől, és hagyjuk, hogy a kliens minden élményét ennek mentén értelmezze, akkor a legnagyobb igyekezet ellenére is korlátozzuk a kliens lehetőségét, hogy önmaga teljességét megtapasztalja.
Az LMBTQ+ személyek pszichológiai támogatásának nyugtalanító kérdése
A kisebbségi szexualitással rendelkező személyek jellemzően gyakrabban küzdenek mentális problémákkal. A szorongás, a depresszió, az öngyilkossági gondolatok sűrűbben jelenteznek, mint a heteroszexuális személyeknél. A szexuális kisebbségek az átélt ún. kisebbségi stressz miatt fokozottan veszélyeztetett helyzetben vannak, ezért támogatásuk kiemelten fontos. A kisebbségi stresszre vonatkozó kutatások megoszlanak. Általános affirmatív kutatási tapasztalat szerint a kisebbségi stressz kialakulásában kiemelkedő szerepet játszanak a társadalmi előítéletek és az el nem fogadás. Meggyőződésem, hogy minden embernek alapvető joga van ahhoz, hogy elfogadják a szexuális orientációjától függetlenül, valamint megfelelő szakmai támogatást kapjon, ha mentális problémákkal küzd.
Egy 2024-es kutatás kimutatta, hogy az LMBTQ+ személyeknél jobb mentális állapotban vannak más, kisebbségi stresszt ugyanúgy elszenvedő csoportok. Továbbá azok az LMBTQ+ személyek is rosszabb mentális egészségi mutatókkal rendelkeznek, akik a legalacsonyabb szinten tapasztalják meg a diszkriminációt. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi stressz és a társadalmi előítélet maradéktalanul nem magyarázza, miért rendelkeznek ennyire rossz mentális állapottal a szexuális kisebbségű személyek.
Felelős szakemberként elengedhetetlen, hogy feltegyük magunknak a kérdést: **valóban a lehető legjobban segítjük-e a LMBTQ+ identitású embereket, ha mindent a kisebbségi stressz mentén értelmezünk? **
Arra a következtetésre jutottam, hogy akkor tudjuk megfelelően támogatni az LMBTQ+ személyeket, ha az elfogadás mellett merünk feltenni kérdéseket, anélkül hogy ezek heteroszexista címkét kapnának. Akár olyan szakmai kérdéseket is, amelyek hosszútávon megújíthatják az affirmatív szemléletet. Kiemelten fontosnak tartom, hogy kizárólag ne csak a számunkra szimpatikus tapasztalatokra támaszkodjunk, hanem egy integrált megoldást keressünk, ami a jelenleginél teljesebb pszichés támogatása lehet az LMBTQ+ személyeknek.
Hivatkozott irodalom
- Alter, E., Kuss, B., & Deutschmann, P. (2024). Q-Learning kézikönyv: Képzési eszköztár pszichológusok, szociális munkások, egészségügyi szakemberek és pedagógusok számára tartott tréningekhez. Háttér Társaság.
- Appleby, G. A., & Anastas, J. W.. Not just a passing phase: Social work with gay, lesbian, and bisexual people. New York: Columbia University Press (1998. június 24.)
- Magyar Pszichológiai Társaság. (2024). Az Amerikai Pszichológiai Társaság útmutatója a szexuális kisebbségekhez tartozó kliensekkel folytatott pszichológiai munkához.
- Kroger, J., & Marcia, J. E. (2011). The Identity Statuses: Origins, Meanings, and Interpretations
- Rogers, C. R. (1992). The necessary and sufficient conditions of therapeutic personality change. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 60(6), 827–832. https://doi.org/10.1037//0022-006X.60.6.827
- Ujma P. Péter (2024): A kisebbségi stressz okozza-e a szexuális kisebbségek rossz mentális egészségét? Psychiatria Hungarica: A Magyar Pszichiátriai Társaság tudományos folyóirata 37(4):378-388.